Önmagadként létezés – egységközösség a földel

Nem is foglalkozunk vele, nem csinálunk vele semmit, létezünk Vele.

Gyermekként annyira egyszerű. Néhányan felmászunk egy fára, játszunk az állatokkal, kimegyünk a kertbe megreggelizni, szedünk egy kis borsót és egy kis gyümölcsöt, vagy épp homokot eszünk :) Beszélgetünk ezzel-azzal és kuncogunk. Természetesen, természetes. Játékos könnyedséggel teremtjük a jövőt.

Mi az, amit mi tudhatunk a Földről?

Majd elkezdődik a nagybetűs élet. Tanulunk róla, tapasztalunk. Valami megváltozik, elindulunk keresni, megkeresni azt, amiről azt hittük el, hogy hiányzik. Keresünk valamit, amiről egy idő után már azt hisszük, talán sohasem volt meg. Majd lehet keressünk rendszereket, ami megmondja a válaszokat, hogyan kapcsolódjunk a Földhöz, amibe egyre jobban belebonyolódhatunk. Jól kell csinálni, helyesen.

A fára mászni egyszerűbb volt. :)

S mit tudhatunk a Földről még, amit elutasítottunk eddig tudni?

Mi van, ha a Föld folyamatosan ott van? Velünk!

Ott van a városokban, a 10 emeletes panelban is... a legszarabb állapotunkban, amikor a legjobban megítéljük és utáljuk magunkat akkor is. A gyárakban és a kórházakban is és a csodás helyeken is. Mindenhol és mindig és még azon túl is.

Mit tudhat a Föld rólunk, amit akár senki más sem tud?

Egy reggel jó pár évvel ezelőtt, fájdalmakkal ültem kerékpárra, dolgozni mentem. Utáltam élni... rohadtul sajnáltam magam. S még annál is jobban. :)...elég... így nem... a kiutat kerestem. Fújt a szél… és az orrom előtt egy fa pörgő kis termése... leesett… egy vidám, szemtelen pörgettyű... könnyű volt és bosszantóan vicces… olyan volt, mintha megállt volna az idő... és egyszerűen csak kuncog a képembe... volt az a pörgő kis akármi, ami olyan vidám volt... mintha azt mondaná… a boldogság csak egy választás... sírtam és nevettem... s minden sejtem kuncogott és remegett… s nagyon-nagyon boldog lettem… nagyon. Ott Önmagam voltam és egységközösségben a Földdel. Ott megváltozott valami, már nem voltam egyedül.

Megérintett. S lett egy barátom.

Egyre több pillanatban jelent meg és ismertem fel.
Mi van, ha a tapasztalataink megváltoztathatóak?
Hajlandóak lennénk-e nézőpont nélküliek lenni, mint a Föld?

Az első Bars képzés után, (ami az első Bars kezelés is volt), amikor kicsit furán éreztem magam, semmit sem tudtam igazán meghatározni. Kíváncsian tűnődtem: mi is van? Amit észrevettem, s akkor ezt csak így tudtam kifejezni, hogy Budapest közepén minden kutya engem néz és még a fák is... mi van itt, megbolondultam?

Együtt mozdult az egész város képe egy nagy-nagy hullámban. Sok-sok pillanat... sok-sok találkozásunk volt...

Mi az a kölcsönös ajándékozás, ami lehetséges, amit eddig nem voltunk hajlandóak befogadni?
Önmagamként létezni és egységközösségben a Földdel....

Egy varázslat ami együtt hozunk létre mindenkivel.

Amikor a test intenzitása (fájdalma) már nem ellenség, hanem ajándék is lehet. Amikor az eső már nem egy fájdalmas kopogás a csontokban… hanem egy hozzájárulás. A görcsök már nem a méregtelenítés, hanem szintén ajándékozás. Amikor a kommunikáció nem a szavakban van, hanem az energiában és nem az írásban, hanem a sorok között. Egy olyan kommunikáció ami talán kevés van még ebben a világban. Amikor egy étel íze… olyan, mintha azonnal vérré és energiává válna. Amikor tudom, nem vagyok egyedül és soha nem is voltam. S nem hibáztatom magam. Amikor minden molekulám nevet, kuncog, zizeg és teremteni szeretne, totális intenzitással. Amikor tudom, részese vagyok ennek a hihetetlenül csodálatos Földnek, a jövőjének, a teremtésének. Ez bármelyik pillanatban ott van, ha hajlandóak vagyunk rácsodálkozni bármire. Rácsodálkozni ahogyan a molekulák együtt élnek, ahogyan együtt táplálják egymást, ahogyan az élésre, mozgásra, teremtésre invitálnak. Mi az az invitálás, ami mi lehetünk?

Mi mindent fedezhetünk fel még Önmagunkból, ha elkezdjük kérni, elismerni és választani azt, ami velünk és ezzel a hihetetlen csodálatos Földdel van?
Mi az a hozzájárulás, ami lehetünk a Földnek, amit elképzelni sem tudunk?

Képessé tesz minket arra, hogy tudjuk a jövő teremtése a mi kezünkben is van.

Mi van ha a Föld az egyik legnagyszerűbb Being you facilitátor is? :)