Az ölelésről

A nézőpontok nélkül létező ölelés.

Az egyéniség, az ítélet, a nézőpont számolgatják csak a távolságot és a határokat. Sokféle ölelés létezik... mint egy energia nyelv... nem jó nem rossz... ezt tanultuk meg.

Néha az ölelkezéssel védekezünk. Van ölelés, amit muszájból adunk és kapunk.

Mindenhol, ahol elhitted mikor gyermek voltál, ha kapsz valamit, azt viszonoznod kell és meg kell ölelned, amivel elkezdted létrehozni az adok-kapok világát az ajándékozás és a befogadás helyett, azt hajlandó lennél-e semmissé és nem megteremtetté tenni?

Van ölelés, amit soha nem ölelünk el, mert eldöntjük nem szabad, nem lehetséges, kikövetkeztetjük, úgyis vége, nem kell elkezdeni.

Van ölelés, amit amikor valakinek adunk, vagy valakitől kapunk valójában másnak szól.

Láttad és megöleltem. Akár fényképem is van róla.

Mindenhol, ahol elhitted, hogy csak mások nézőpontja alapján és keresztül létezhetsz, azt hajlandó lennél-e semmissé és nem megteremtetté tenni?

 

Van ölelés, ami annak a demonstrálása, hogy itt vagyok és újból megmutatom: nem jöhetsz közelebb.

Mi kellene, hogy minden egyes ölelés, ha már választjuk leengedett falakkal és a múlt nélkül indulna, ha kell százszor is?

 

Van hideg ölelés… bamm bamm, nem vagyok jelen, ez a szokás legyünk túl rajta!

Mi az a jelenlét és kontroll nélküliség, ami lehetünk az ölelésben, ami feloldja a bántalmazást?

 

Van ölelés, ami a birtoklás, ragaszkodás ragacsa, a szükségből indul és soha nem akar vége lenni. Mindenhol ahol elhitted, hogy szükséged van ölelésre, amivel biztosítod magad, hogy önmagadnak soha ne add meg, azt semmissé tennénk-e? pod poc

Van ölelés, amikor nincsenek falak, izgatottság, izgalom... sok-sok intenzitás van. Sokszor összekeverjük az érzelmekkel.

Milyen alsóharmónikusokat használsz (gondolat, érzelem, szex, nem-szex, hogy fenntartsd a kényelmi távolságot az ölelésben?

Van ölelés, amiben szétolvad minden, szétolvad ez a valóság, nincs jó, nincs rossz. Egy nézőpont nélküli ölelés, amikor a két lény már nem két lény: egységközösség mindennel, mindennel, mindennel és mindenkivel, mindenkivel.
Gyermeki ölelés.

Ebből kérek még!

 

Még sok féle ölelés van...

 

Nagyon keményen dolgozunk azért, hogy ne legyünk befogadásban és egységközösségben. Hogy harcoljunk még az ölelésben is.

Hajlandóak lennénk-e nemet is mondani egy ölelésre?

 

Mi van, ha oké... csak egy érdekes nézőpont az ölelés fájdalmai… mi van, ha mind lehet hozzájárulás... ez a mi választásunk... ha nem igazolni szeretnénk az igazunkat?

Mi van, ha a következő pillanatban választhatunk valami mást, kérhetünk valami mást?

 

Köszönök mindent... magamnak... a tudatosságnak és mindenkinek.. és kérem a testemet minden ölelést amiben nem voltam hajlandónak lenni, nem ismertem el, mire vagyok éber és csak átszedtem a nézőpontokat és a falakat, azt most van itt az idő feloldani.

Mi van ha fájdalom egy nem elismert éberség, mi van ha az ölelés ébersége?

 

Vagyunk páran, akik szeretik a testecskéket és ébernek lenni az ölelésekre, fájhat a testünknek, elismerni az éberséget és megengedésben lenni… könnyebbé teheti.

 

Mi az az ölelés, amit most választhatunk teljes könnyedséggel?

Mi van ha lehet másképp?

A gyermeki ölelés, a gyermeki kíváncsiság és a gyermeki rácsodálkozás felébresztése.

 

Angéla M Kovács