Mit mutat neked az amiben korlátozottnak gondolod magad ? 1 rész.

Amikor nem látjuk, érzékeljük és fogadjuk be önmagunkat semmi sem sikerül.

Nem sikerül az üzlet, a pénz befogadása, a kapcsolatok, a szex... akár valami másoknak hétköznapi dolog. 

Olyan mintha nehezített pályán mennénk, olyan mintha a legkisebb változásért is hihetetlen sokat kellene küzdeni.

 

Valahogy olyan mint a vezetés.

18 évesen még buli volt megvolt a jogosítványom, vettem egy rossz autót abból a pénzből amit abból kaptunk hogy a szüleink meghaltak és nem érdekelt

mennyire tudok vezetni vezettem. Még akkumulátort is megtanultam cserélni és gyertyát a kocsiban. 

 

Majd kimaradt sok sok év.... változtam, egyes dolgokban egyre kisebbé és kisebbé tettem magam. Valhogy elhalványúl a lény. 

Valahogy a vezetés egy elképzelhetetlen álom lett.

Amikor vettem egy nagy levegőt s beleültem a kocsiban, izzadtam és harcoltam.

Nem ment, féltem, érzékeltem mennyi ember nincs a testében. 

 

Megmutatta nekem hogy úgy élem az életem hogy harcolok, hogy igen is mintha a körülményektől függene hogy vagyok, mi történik velem, s igazán nem csak velem,

ezt hittem el a testemmel kapcsolatban. 

 

A betegségek, a vírusok, a balesetek áldozatai lehetünk csak és csak megúszhatjuk mint legjobb esély. 

Nem gondoltam akkor hogy ez a hittrendszerem, de valahol még ott volt és ezt a vezetés mutatta meg abban a pillanatban.

s mi van ha minden pillanat mutat nekünk valamit a kérdés észrevesszük-e 

A kérdés eltűnődik-e vagy csak feladjuk, vagy váltunk és gyorsan mással pótoljuk.

Segítséget vonzunk be valakit aki megteszi helyettünk, csak az soha nem fog megerősíteni minket ha elhisszük mi arra képtelenek vagyunk.

 

Emlékszem amikor figyeltem ahogy vezetnek és az volt a nézőpontom az autópályán úgy mernék menni csak hogy nagyon lassan a szélső sávban max 120 :)). 

Sunnyogva. 

Mennyire éljük úgy az életünket az életünk valamelyik területén, hogy a szélső sávban sunnyogunk. 

Megúszni szeretnénk az életet. Elhittük félünk. Félni kell attól ami vagyunk. 

 

Majd mást választottam, jött egy pillanat amikor a gondolatok elolvadtak, meghallva a jövő suttogását, irracionálisan választottam hogy veszek egy autót, még nem tudtam ki fogja vezetni, még nem tudtam, ki áll majd be/ ki a garázsból mint lehetetlen küldetés :) 

Választottam és felfedeztem újra a választás erejét.

Felfedeztem újra úgy mint amikor először választottam hogy beszélek videón, amikor először választottam hogy kimegyek külföldre dolgozni, amikor választottam hogy élek. 

 

Pár hétig hónapig még a kényelmi megszokott dobozomból igyekeztem még találkozni vele, felvenni a kapcsolatot, de nem ment így elkezdtem játszani és rájöttem amikor igazán választasz valamit nem kell tanulnod, önmagadnak kell lenni benne, megengedni hogy a komfortzónán túli önmagad ki robbanjon. 

 

Az autópálya lett a kedvenc részem, ott ahol a leggyorsabban mehetek. Nagyon nagyon száguldani. Ha van egy nap amikor nem találom magam, csak beülök a kocsiba és megyünk... bármerre csak menjünk és érzékeljük a saját valóságunkat, a száguldást :) 

Oda ahol élvezhetem a sebességet, totális éberséggel, amikor pillanatok alatt változik minden és nem baj ha elhagyunk másokat és az sem baj 

ha mások elhagynak és elszáguldunk, inspirálnak... és az autópálya mellett a kávézóban találkozhatunk.  

 

A sikertelenség lehet a legnagyobb lehetőség amiben felfedezheted a képességed. 

 

Kedves olvasó ha van kedved tegyük fel együtt a kérdést !

 

Mi lehet most a következő választás, amit még nem választottam amit választhatok, amit ha választanék egy totálisan új valóságot hozna létre ?

 

Angéla