Város ahol az álmok születnek és halnak meg. A suttogás
Nov 19, 2021Város ahol az álmok születnek és halnak meg.
New York ami halászfaluból lett metropolis.
Számomra ez lenyűgöző és valahol meg olyan mély elengedése valaminek.
Ez lesz belőlünk ha követjük az álmainkat ?
New York egy nagy álom volt, felkészülés és az időzítés ... na itt azt kellene írnom tökéletes időzítés volt , de ettől nevetnem kell, szarkasztikus, nekem vicces :)
Az volt az álmom, hogy van egy hely ahol minden álom teljesülhet és nekem ez kell és talán New York lesz, pontosan nem emlékszem hol kattant be New York a fejembe de hihetetlenűl vonzott. S még az is lehet ez már az univerzum suttogása volt.
Gyermekként szüleim halála után Nagymamámhoz kerültünk.
Egy komfortos lakából egy falusi házba.
Nem találtam a helyem.
Mivel a wc az udvaron volt imádtam kimenni az udvarra éjjel... játszani halkan a kutyával, nézni a csillagokat. Álmodozni nyugodtan és élvezni a teret.
S néha .. mintha az egész univerzum a mellkasomban lenne, mintha a leggyönyörűbb zene suttogna a fülembe. Mintha minden molekula együtt táncolna.
Na ott akkor körülményektől függetlenűl boldog voltam.
Nem tudtam mi az és nem mertem senkivel sem beszélni erről, hisz ,, van nekünk elég bajunk mint a te hülyeségeddel ,, volt ennek a valóságnak a hangja.
Van nekünk elég bajunk, éljél már a földön, te még ezen is csak nevetsz !
Mjd nem nevettem, nem beszéltem, csak elszöktem helyekre létezni egy kicsit és mint a mesében, beszélgetni, hallgatni azt ami nekem kedves.
Volt amikor kerestem mert eltünt, mintha egy másik bolygó lenne., egy másik város, de nem hallottam, nem érzékeltem. Volt amikor azt hittem már teljesen eltűnt.
S volt amikor teljesen váratlanul megjelent.
2001 ben New York .. Júliusban érkeztem és szeptemberben a robbantással megváltozott minden az egész városban és bennem is és a testemben is.
Az orvos hangja csengett a fülemben az univerzum helyett.
Van egy jó híre és egy rossz, a jó hogy nem csak heteim vannak hátra, a rossz készüljek fel akár egy tolókocsis életre ha nem tudják leállítani a betegséget.
Mi van ?
Milyen álomba keveredtem ? Sokkolt minden.
Vergődés elkezdődött, ismét egy túlélés harc, nem az első.
Ott még nem engedtem meg magamnak, hogy tudjam amit ma tudok.
S egyik nap ahogy mosoly egyre inkább eltünt az arcomról és a testem beleszáradt a valóságba...New Jersey-ből épp Manhattanbe tartottam. a busszal és a kivetítéseimben is elképzelt Brooklyn híd most valóság és mégsem élvezem... félig alszom a fájdalomtól és a gyógyszerektől. S egyszer csak újra hallom. Újra benne van a mellkasomban. Újra mosolygom és a híd mintha ismét egy új valóságba repítene.
Ez hogy lehet ?
Egy tér kell ennek a hangnak, minten térben másképpen szól.
Amikor olyan mintha feladnád, amikor tudod hogy nem adod fel mégsem harcolsz megtud szólalni, szavak nélkül mint a szellő.
Amikor nem reménykedünk, nem álmodozunk csak, amikor nem gondolkodunk, nem a vágy kontrollál,az érzelem, akkor követni tudjuk az igaz álmainkat.
A jövő lehetőségeinek suttogását.
Milyen lenne ha kérnéd ma ?
Milyen lenne ha nem akarnád lefordítani, érteni, csak követnéd irracionálisan ?
Mit hall a tested és mit Te ?
A múltba nézel, hogy soha ne halld meg a jövő lehetőségeit ?
A múltat szereled és szeretnéd helyrehozni, hogy elutasítsd a problémaid létezésével az univerzum és a jövő suttogását ?
Mi van ha ma választhatsz mást ?
Hálás vagyok ma is a new-yorki kalandnak.
Sok sok felismerés van még benne amin akkor csak átszaladtam.
Talán írok róla még
S igen soha nem úgy jelenik meg amit kérünk ahogy elképzeljük, még az álmaink sem és ha nincs az a nézőpontunk hogy ez rossz, valami teljes megújulást hozhat !
Csodás megújulást Neked is és ha van ismerősöd akinek szólhat, erőt adhat kérlek oszd meg Neki is.
Köszönöm hogy olvasod a soraimat.
